Több nőt a logisztikába!

A nők fizetett munkásként való alkalmazás nem volt sem gyors, sem zökkenőmentes. Csak a feminizmusnak köszönhető, hogy ma már a munkavégzés szinte minden területén részt vehetnek. Az iparosodással, a gyárak megnyitásával kezdődött a nők tömeges, klasszikus értelemben vett munkába állása. Különböző munkafeladatokra, különböző pozíciókban alkalmazzák őket, jelenleg az irodai szektorban több, míg a konkrét gyártás, de főképp az anyagmozgatás területén kisebb a férfi munkaerőhöz viszonyított arányuk, amit talán azzal lehet magyarázni, hogy a gyártási folyamat során felmerülhet a nehezebb, nagyobb alkatrészekkel, termékekkel való munka, aminek elvégzésére a férfiak alkalmasabbak lehetnek.

Manapság azonban a legtöbb gyárban a nyersanyagok, késztermékek mozgatása nem manuális erővel történik, hanem különböző gépekkel oldják meg, amik mellett maximum egy kis rásegítést kell emberi erővel hozzátenni. Targoncát, vontatót vezetni nők is tudnak, mégis, az általunk Logi-Kocsival ellátott és azóta rendszeresen látogatott üzemekben is feltűnő, hogy erre a feladatra is főleg férfi munkaerőt alkalmaznak, elvétve találkozunk női vonatvezetővel a termelésben. Amivel viszont találkozni szoktunk, azok a vonaton lévő sérülések, horpadások, festékkopások, deformálódások, amik mind-mind a nem megfelelő használat látható jelei. Túl nagy sebességgel való indítás, kanyarodás és hirtelen megállások, a „Jólvan az úgy” hozzáállás, a ,,nem baj, ha kicsit súrolja, el fog az ott még férni” megjegyzések, a nem az enyém, nem foglalkozom vele gondolkodásmód, és a karbantartás hiányának nyomai. Nem azt mondjuk, hogy mindez csak a férfiakra jellemző, az viszont tény, hogy a nők szabálykövetőbbek, óvatosabbak, és megvan bennük az én használom, szeretném, ha jól működne, hát rendben is tartom hozzáállás. A törődés. Jobban, mint a férfiakban.  Biztos vagyok abban, ha összehasonlítanánk egy csak férfiak, illetve egy csak nők által vezetett vonatot, lényegesen jobb állapotban lenne az utóbbi. Nem amiatt, mert a nők ügyesebbek lennének, hanem mert egyszerűen máshogyan állnak hozzá. Vezetni, gépekkel közlekedni, dolgozni ők is tudnak, a manapság használt mechanikus megoldások mellett kívánt emberi erővel ők is rendelkeznek. Ugyanakkor az is felvetődik, hogy az arányok hátterében az is állhat, hogy ezekre a pozíciókra nem is jelentkezik annyi nő, mint férfi, így eleve nem is tudnak ugyanannyi, vagy több hölgyet alkalmazni. Abban az esetben, ha a vezetőség nyitott a női munkaerő növelésére, de a jelentkezések alapján nem tudják ezt megvalósítani, felmerül a kérdés, hogy miként lehetne a hölgyek számára is vonzóbbá, tenni ezt a fajta munkát, hogyan tudnák felkelteni az érdeklődésüket, hogyan tudnák őket motiválni a jelentkezésre?! Hogyan kellene megfogalmazniuk a konkrét állásajánlatot, hogy a női célközönség számára vonzó legyen?!

Nem könnyű megválaszolni ezeket a kérdéseket, de szerintünk mindenképpen érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy a vezetőségnek nem érné-e meg több nőt alkalmazni a logisztikában is, és hogy ezt miként tudnák elérni?! Véleményünk szerint ezzel sokat tudnának a biztonságosabb, értékmegőrzőbb, és így, hosszabb távon, a költséghatékonyabb működésért tenni.

2019.02.04.

Hodászi Fruzsina